Ha egyszer egy üzlet beindul…
10:00-ig kellett választ adnunk a Big Bossnak, hogy elfogadjuk-e az ajánlatát. Át is mentünk az előző szállodánkba, mert ott volt a meeting. Meg is kötöttük az üzletet, de még a szálloda igazgatója sem tudta virítani a kialkudott összeget euróban ezért abban maradtunk, hogy délben visszamegyünk, addigra meglesz a pénz. A szálloda igazgató várt minket, hogy sajnos a bankban sincs pillanatnyilag euró, jöjjünk vissza este hatkor. Igen ám csakhogy közben az új hotelbe is megérkeztek komoly vevők, akik viszont többet kínáltak, mint a nagy főnők. Ráadásul egyszerre nézték meg az autót, ami javította az alkupozíciónkat. Végül abban maradtunk, aki előbb hozza az eurót, az viszi a főnyereményt. Háromkor megérkezett a pénz, kisebb színjáték után végre megszámolhattuk, azonnal zsebre vágtam és elhagytam a helyszínt, hogy a Laci nyugodtan mutogathassa, hogy kell kezelni egy automata, differenciálzáras, terepváltót. Itt vége is lett volna a tortúrának és önfeledt lubickolásba kezdhettünk volna, amikor megjelent a másik szálloda igazgatója szépen vasalt öltönyében és a belső zsebéből előkapta a korábban kialkudott összeget. Laci sajnálkozva közölte, hogy az autó már nincs meg, mert más közben előteremtette az összeget, ráadásul jóval többet. Az igazgató úr erre telefonálni kezdett, gondolom hívta a Big Bosst, mi meg elkezdtünk aggódni, nehogy valami retorziót találjanak ki, mert aki testőrökkel jár és hajlongó sameszokkal nyittatja ki maga előtt az ajtót, az bármire képes lehet. (Gábor)
A mai nap mottója az lehetne, hogy:"A háromszor eladott autó esete" Hogy is van ez? Így: Reggel kényelmesen kelve jól bereggeliztünk. Hibátlan brassói aprópecsenyét fogyasztottam, sültkrumplival. Lehet, hogy nem éppen reggeli étel, viszont finom. Ezután kocsiba ültem, és átmentem a másik szállodába a Big Boss-hoz, hogy nyélbe üssük az üzletet. A Boss ott volt, csak a pénz nem. Éppen akkor indította útnak a szállodaigazgatót a bankba. Mondták, üljek le egy kicsit, mert várni kell. Mennyit? Kb délután 1-ig. Most van 10 óra. Mondtam, hogy nem várok, hanem visszamegyek az Azalai hotelbe, a medencébe, és majd ott várok. Visszajövök 1-re. Így is lett, visszamentem medencézni. Ahogy visszaértem, becsekkoltam a medencepartra sörözni. Már nyugodt voltam, hisz elkelt az autó. Közben jöttek a nepperek sorba a medencéhez, és bombáztak az ajánlataikkal. Mondtam, a kocsi el van adva, 1-re megyek a pénzért. Egy órakor megkértem Gábort, jöjjön át velem az előző szállodába, vigyük át eggyütt a Pajit az utolsó útjára. Meg figyeljen ő is az ügylet minden részletére. Mikor átértünk, közölte az igazgató, hogy megvan a pénz, de nem Euro-ban, hanem Cefa-ban. Az nekünk nem jó. Lesz Euro is este hatra. Ok, akkor majd visszajövünk hatra. Visszaautóztunk hát a medencepartra. És ekkor elszabadult a pokol... Egyszer csak rohan az egyik nepper, hogy mi van a kocsival, mert látja, hogy még itt van. Mondom eladtuk, hatra megyünk a pénzért. Erre beajánl egy jóval nagyobb összeget, és mondja, hogy van egy portugál vevője. Ok, jöjjön a portugál. Jön is egy negyed órán belül. Megnézi, tetszik neki, az ár is jó, mondja elszalad, és mindjárt jön. Kisvártatva visszajön egy ősz hajú hölggyel, akiről kiderült, hogy ő az anyja. A kedves Mama is megnézi a gépet, neki is tetszik, meg akarják venni. Magasabb összegért, mint a Big Boss. Mennek a bankba pénzért. Mondom ok, háromig tartom a kocsit. Ekkor érkezik a Núbiai asszony a családjával. Ők is meg akarják venni a kocsit. Mondom, el van adva. Kétszer. Látom ám, hogy a nepperek összeverekednek, hogy kié legyen a kocsi. ÁLLJ!!! Háromig tartom a kocsit a portugálnak, utána meg azé lesz, aki előbb hozza a pénzt!!! Punktum!!! A Núbiaiak is elrohannak pénzért. Én meg a medencéhez fürödni. Három óra, sehol senki, csak a nepperek jönnek öt percenként, hogy jön a pénz, jön a pénz. És negyed négykor tényleg jön a pénz. A Núbiai család lett a befutó. Hozták a lóvét Cefa-ban, meg a pénzváltó embert. Tíz perc alatt lerendeztük az ügyletet. Még a kezemben volt a pénz, mikor megjött a portugál a mamájával. Picit kellemetlen volt. Mondom sorry, negyed négyig tartottam a kocsit, utána meg, mivel te nem jöttél, odaadtam másnak. Még egyszer sorry, de hát ez van. Mikor végeztünk, irány a medence. Sörözgetünk, sztorizgatunk, mikor felbukkan öt óra körül a másik szálloda igazgatója, kezében egy vaskos borítékkal. Mosolyogva közli, hogy hozta a pénzt. Én meg közlöm, hogy a kocsit már eladtam, magasabb összegért.
Hát mit mondjak, nem volt őszinte a mosolya...
Így adtam el háromszor egy nap alatt az autómat Bissauban. (Laci) 
