B2 Beach – Boutilimit (320 km)
Gábor, bár jobban van, de még messze nem tökéletes. Reggel jött a dokinéni vizitálni. Én meg konzultáltam vele. (ez olyan jól hangzik, olyan orvosos) A magammal hurcolt készletből dehidratációs folyadékot rendelt neki, meg lázcsillapítót. Mert társam éjjel belázasodott. Állítólag ez jó jel, mert a hasa viszont már nem fáj. Most levert, lázas. Úgyhogy a változatosság kedvéért fektetjük, úgy sincs semmi dolog. Kifelé elindulni kettő előtt nem nagyon lehet. Eligazítás is csak délben lesz. Addig csináljuk a semmit. Gábor alszik, én meg nem találom a helyem. Azt már kitaláltam, hogy nem megyünk az esti kempingbe, hanem beviszem egy szállodába pihenni. Végül fél kettőkor vágtam neki a fövenynek, és kettő körül sikerült kijutni. A kocsi viszont egy új hibát produkál. Vizet veszít, a maradék viszont felforr. A víz nem olajos, az olaj nem vizes, a kipufogóbol sem jön vizes füst, és a kocsi alatt sincs vízfolt. Országúton nincs is gond, de homokon, vagy városban megforr. A műszer viszont normál állapotot jelez. Lehet, hogy ki kéne herélni a termosztátot? Vagy a viszkokuplungot direktre ügyeskedni? Nem tudjuk. Ha valakinek van ötlete, írjon kommentben. De kanyarodjunk vissza az úthoz. Miután elhagytuk a bícset, bejöttünk Nouakchott-ba. A tavalyi kemping szemtelenül drága, a Novotel-ben nincs hely, marad az a hotel, ahol tavaly Laci és Doki szállt meg. Úgyhogy most itt dekkolunk. Útközben lemosattuk a kocsi t is. Gábor közben felépült, csak gyenge. Már vacsorázott is egy keveset. Remélem holnapra kirúgja magát. A kocsi a városban ismét megforralta magát.
Ui: Délután találkoztunk a Sipistiékkel, szembe jöttek velünk. Rádióztunk egymásnak, sikerült alkatrészt szerezniük, kész az autójuk. Több részletet nem tudunk. (Laci)
Minden oké. (Gábor)