Algeciras Gibraltár bejáratánál fekvő spanyol üdülőváros híres kikötőjéről, ahonnan négy komptársaság járatai gondoskodnak arról, hogy az autók és utasaik gördülékenyen jussanak át az afrikai kontinensre. Már a város előtt 30 kilométerrel megjelennek az első jegyárusító konténerek, az egyik ilyenben be is szereztük a kompjegyet, hogy elkerüljük a kikötői irodában a tolongást. A hajó gyomráig vezető út szépen ki van táblázva, már délben megérkeztünk a kettőkor induló hajónkhoz. Aztán hosszú semmittevés következett. De nagyon hosszú ám! Három is elmúlt már, mire végre behajóztunk, de ekkor sem kezdtek vad kapkodásba, mert a jármű csak negyedötkor indult neki az egyórás útnak (Gábor)
Néhány szót ejtenék a hajóról. Mikor megvettük a jegyet 110-Euróért örültünk. Örültünk, mert a konkurens társaságok jegyárai 150-Eurónál kezdődnek. A több mint két és negyed óra késésnek viszont már nem örültünk. Amíg a kikötőben álldogáltunk, volt alkalmunk figyelemmel kísérni a berakodást. Először egy csomó hűtőkamiont tolattak be a hajó gyomrába. A helyi rakodók, boszorkányos ügyességgel, és sebességgel tolták be a szerelvényeket. Utána következtek a kisebb járművek, mint például a miénk is. Ez a hajóstársaság egy marokkói társaság. Az utazóközönség is ennek megfelelő, 99,9% marokkói. Meg mi. A hajó rendkívül autentikus. Körülbelül annyi köze van a tavalyi komphoz, mint a Hiltonnak egy munkásszálláshoz. Mindegy, egy órát kibírunk. Minden információt elmondanak a többször is a hangosbemondóban. Ez jó, de arabul. Ez még jobb... Gábor most éppen a helyi kávéval kísérletezik, én meg indulok fotózni a fedélzetre, mert kisütött a nap. (Laci) Mentünk egy kört a hajón, és a következő érdekes felfedezést tettem. A mentőcsónak alján van egy 8 cm átmérőjű lyuk. Itt folyik ki a beesett esővíz, ez rendben. De könyörgöm, mi van akkor, ha vízre kell engedni???!!! Találtam még egy fehér embert, egy franciát. Helyesbítem az arányt. 99,8%. Szép napsütés, 15-16 fok van. A helyiek ezért hótaposóban, nagykabátban, sísapkában, kesztyűben, közlekednek. Van itt egy öreg. Ő például az elviselhetetlen hidegre való tekintettel, a nagykabátra még egy vastag, köpenyszerű ruhát is húzott, majd betakarózott egy pokróccal. Amíg írogatok unalmamban, Gábor sorban áll a hajón lévő kihelyezett rendőrőrsön. Itt majd egy pecsétet kell kapnunk. Átlag ötpercenként végeznek egy emberrel, Gábor előtt még vannak negyvenen. A menetidő 1 óra. Számoljunk csak… vagy a rendőrnek kell gyorsítani, vagy a hajónak lassítani… (Laci)
Keményen besötétedett, mire átértünk a marokkói vámvizsgálaton. A látvány és a kavalkád leírhatatlan. Mintegy száz roggyant kisteherautó megpakolva úgy, hogy egy európai rendőr azonnal sokkot kapott volna, ácsorgott hosszú tömött sorokban. Laci azonnal alkalmazkodott az arab kultúrához, és lazán elhúzott mellettük, de néhány száz méter után már nem volt surranó pálya, kénytelen voltunk beállni az egyik sor végére. Laci nem sokat teketóriázott, kiugrott a kocsiból és határozott léptekkel elindult az egyik egyenruhás felé és kedélyesen köszönt neki egy nagy bon jourral. Mire olyan francia nyelvleckét kapott, hogy azt is megbánta, hogy köszönt. De a lényeg az, hogy sikerült egy körrel és néhány pecséttel beljebb jutnunk. Itt aztán idegtépő rohangálásba kezdett, már nem tudta, kinél vannak az útleveleink és kinél az autónk papírjai. Egy szó, mint száz, sikerült rekordot döntenünk időben és vesztegetésre költött összegben is. A nagy kapkodásban egy fillér jattot sem adtunk senkinek, ami nagy teljesítmény a tavalyihoz képest, de erről majd ő ír bővebben. (Gábor)
Hát igen. A hajó az egyórás menetidőt két óra alatt teljesítette. Legnagyobb meglepetésemre, nem Tanger-be, hanem Tanger-Medbe érkeztünk. Ez kb. 50 km távolságra van Tangertől. Ez egy zsír új terminál, itt még sosem jártam. Mikor kikeveredtünk a hajó gyomrából, kicsit furakodtunk. Elég sikeresen. Alkalmaztam a tavalyi módszert, miszerint elindulok a papírokkal, mindenkihez odamegyek, Minden egyenruhásnak az orra alá nyomom a papírt, kérdezek, nyüzsgök. Közben rendületlenül mosolygok, és játszom a hülyét. (ez probléma nélkül megy) Jelentem a siker teljes. Viszonylag rövid idő alatt minden akadályon átrágtam magam. Olyan jól sikerült, hogy a kocsit ki sem nyittatták, és még egy nyomorult tollat sem kellett kiosztanom. Nem baj, több jut a szegény gyerekeknek. Egy szó mint száz, nagyon megkönnyebbültem. Tavaly elmondtam, hogy mennyire bántóan korrupt ez az ország. Most el kell mondanom, hogy korrupciónak nyomát sem láttuk, és úgy jöttünk át a határon, mint meleg kés a vajon. (persze csak viszonylagosan) Ez egy nagyon pozitív élmény volt. WELCOME TO AFRIKA!!! Utána váltottunk pénzt. Majd egy nagyon jó autópályán hajtottunk majdnem a szállásig. Vacsira babkonzerv lilahagymával, sör, unikum, és pálinka volt a menü. Előételnek megettünk Sanyi kolbászából egy felet. Gábor vett Gazpacho levest még Spanyolhonban, és azt is evett. Nekem nem ízlett. Legfőbb feladatomnak tekintem, hogy Gáborból gyakorló alkoholistát faragjak. Jelentem, kis lépésekkel, de haladok… (Laci)
